A Tihanyi visszhang titkáról

tihanyi visszhang

A legendás visszhangról, a Tihany egyik legismertebb jelenségéről már mindenki hallott, de az eredete talán kicsit kevésbé köztudott. Egyáltalán mióta létezik, nem csupán olyasfajta helyi szóbeszéd, mint a Loch Ness-i szörny legendája? Ennek néztünk egy kicsit utána. 

A jelenség a jelenlegi apátság felépítése óta, vagyis a XVIII. század közepe óta létezik. Ha valaki a Visszhang-dombon állva szélnek ereszti a hangját, szavai visszaverődnek a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról. A csendes időben jól hallható visszaverődés pedig annak a következménye, ahogyan a hang mindössze 2 másodperc leforgása alatt megteszi az oda-vissza megközelítőleg 700 méteres távolságot.

Mi minden lehet szó szerint „égbekiáltó” mondat?

Természetesen a szerelmesek szájából oly gyakran elhangzó Szeretlek! vagy egy régóta vágyott, beteljesületlen kérés, kívánság. A környék talán őrzi még a régi korok irodalmának hexameterjeit is, vagy azt a sort, mely közismert mondatként hangzott fel azok szájából, akik szerették volna próbára tenni a híres visszhangot. Ez pedig nem más, mint Kisfaludy Károly „Mohács” című versének egy sora:

„Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntelek.”

A mondhatni „teljes siker érdekében” a domboldalra állított kis oszlop, az echókő mellől kell a messzeségbe kiáltani, a templom felé fordulva.

A helyiek a visszhangot csak echóként emlegették, talán még ismerős lehet ez a kifejezés Csokonai Vitéz Mihály A Tihanyi echóhoz című verséből is. De nem csupán őt ihlette meg ez a nevezetes jelenség, hanem Vörösmarty Mihályt és Garay Jánost is, utóbbinak a visszhangról írt regéjét a kecskekörömárusok mind emlékezetből harsogták annak idején.

Azonban már a múlt század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökkent, ennek okát az egyre-másra épülő villákban látták. Közülük is talán a Hevesi-nyaralót vádolták a legerélyesebben, olyannyira, hogy el is nevezték „visszhangrontó”-nak.

Azóta bebizonyosodott, hogy az idők során a domb és a templom közé ültetett fák egyre terebélyesedő lombja is gátolja a hang korábban megszokott terjedését, a megnövekedett idegenforgalomról nem is beszélve. A balatonfüredi Balaton-egylet például a Visszhang-domb közelében egy kunyhót építtetett, s megállapodott a telek gazdájával, hogy a nála megforduló alkalmi kirándulók mindig kaphassanak tejet, vajat, kenyeret, túrót, bort. De mások is próbáltak hasznot húzni a domb adottságaiból. A század végén Jalsovits Alfréd bencés szerzetes csillagvizsgálót kezdett építeni a Visszhang-dombon, de a munkálatok rövidesen abbamaradtak. Amikor 1925-ben Tihany vízvezetéket kapott, a víztárolót a Visszhang-dombra építették.