Így pancsoltunk a Balatonban anno Zamárdi városában – 2. rész

Rövid sorozatunk előző részében annak jártunk utána, hogy honnan is indult az a folyamat, mely Zamárdit fürdővárossá tette, hogyan bukkantak elő szinte a semmiből az első nyaralók és vendéglátóhelyek. Nosztalgikus utazásunkat ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, valahol 1910 környékén.

Nem csupán magáncélú nyaralók látták meg a napvilágot ebben az időben, hanem 3 nagy gyermeküdülő is épült, a budapesti munkások csemetéinek nagy-nagy örömére.  Nem csak a pihenni vágyók, de az említett gyermekek ellátását is nagyban elősegítették a mindig friss áruval szolgáló pékműhelyek, fűszerüzletek, hentesek, és az akár évszaktól is függetlenül nyitva tartó éttermek és vendéglők.

Zamárdi Gyermeküdülő

De a békés nyári mindennapokba is drámai változásokat hozott az első világháború. A múlté lett már a sok szépen kialakított strand, a csónakházak, a cukrászdák, a sportlétesítmények és parkok. A későbbiek során pedig a korábbitól teljesen eltérő nyaralási stílus alakult ki: az államosítások következtében hatalmas üdülők épültek, ezzel együtt megindultak a kollektív üdültetések.

A korábbi, szinte erdőhöz hasonlatos területnek ekkorra már nyoma sem lett, a vén nyárfákat kivágták, de újra telepítésre nem került már sor, a teljes partszakaszt feltöltötték és kibetonozták. A vadregényes nádas, a sekély vizek képe már csak az ott élők emlékezetében maradt meg, és Zamárdi egyre inkább hasonlított a mai küllemére.

Balaton-szálloda Forrás MKVM- mandadb.hu
fürdőző nő fotó forrás mandadb.hu
Tóth-Baranyi Antal gyűjteményéből, Magyar József vendéglője 1910 körül

Egy időben nemcsak nekünk, hanem a kelet-németeknek is a Balaton volt a Riviéra

Volt idő, amikor Magyarországon a Balaton állt a turisztikai célpontok élén, az állami vezetés is azt propagálta, hogy a nyaralás jelentsen egyet a magyar tenger melletti pihenéssel. Mindez azért nem merült ki csupán abban, hogy mi, hazai turisták vegyünk célba egy szimpatikus SZOT-üdülőt, hanem azon sem kellett csodálkoznunk, ha a népes vendégsereg egy részét a keleti-blokk lakói alkották, vagy ahogyan akkoriban hívtuk őket, az NSZK-s és  NDK-s nyaralóközönség. A két részre szakadt Németország honpolgárai pedig szíves-örömest találkoztak a Balaton partján, miután a ’60-as évektől kezdve szabadon bejárhatták a szocialista országok legszebb vidékeit, egy erre a célra igényelhető betétlap beszerzése után. Az általuk generált forgalomnak pedig a magánszállások is igencsak örültek. 

Zamárdi- Fürdő Őrsi- nyaraló - Forrás Balatoni Múzeum Keszthely mandadb.hu

A balatoni üdülőkultúra persze nem csak Zamárdi városában változott meg gyökeresen, viszont elmondható, hogy a mai napig is az itt élők és pihenők élvezhetik a leghosszabb kiépített partszakaszt széltében-hosszában az egész magyar tengeren. Azelőtt kis fizetős strandokon élvezhették a vizet a kikapcsolódni vágyók, majd pedig megnyílt a lehetőség a szabad fürdőzésre. Tömegek élvezhetik a három kilométer hosszú, pázsittal borított partszakaszon a szörfözést, a vízibiciklizést, a lesiklást az óriáscsúszdán, a vízben felállított gumiasztalt és a vízi döngölőt. És akkor még nem is említettük a kishajókikötők vitorlásait és csónakjait. Ha szárazföldi közlekedésben gondolkodunk, akkor bejárhatjuk a környéket bérelhető kerékpárral vagy robogóval, de érdemes egy kellemes sétát is tenni a naplementében, megcsodálva az „aranyhidat” és Tihany fényeit.

Zamárdi az idők során igazi horgászparadicsommá nőtte ki magát, a fürdés, napozás a vízi sportok mellett egészséges, jó időtöltés lehet a kirándulás, a környék megismerése is.

A Balaton nemcsak nyáron, hanem télen is csodálatos látványt és felüdülést kínál. Egyre többen búcsúztatják nálunk az óévet és a hideg évszak kellős közepén is kellemes élményekkel térnek haza. Ilyenkor hódítanak a téli sportok: a jégvitorlázás, a jégszörfözés, fakutyázás, korcsolyázás mellett páratlan élményt nyújt már a befagyott tó szikrázóan csillogó jegének a látványa.

 

Képek: mandadb.hu, mti

 

Fotó: mti