Azt, hogy mi hogyan láttuk, hogyan éltük meg a versenyt, milyen fotókat készítettünk, az előbbi napokban már láthattátok, olvashattátok. Bennünket és nyilván minden résztvevőt, de azokat is, akik valamilyen oknál fogva nem voltak ott, az is érdekel, hogy Ti, versenyzők, hogyan emlékeztek vissza. Éppen ezért szívesen közreadjuk fotóitokat, beszámolóitokat, melyeket változtatás nélkül közlünk itt az oldalon. Következzen most Soós László, Csepregi László és Gaál Péter visszaemlékezése.
„Mi így láttuk a IX. Nemzetközi Hethland Balatoni Feeder Kupa eseményeit.
Mint a Balatonedericsi Horgász Egyesület oszlopos tagjai / Peti, Lackó és Laci / közel egy évvel ezelőtt találtunk rá erre a versenyre az interneten. Több cikket és véleményt olvasva felkeltette érdeklődésünket a családias hangulatban zajló verseny. Miután én / Laci / születésnapi ajándékként egy nevezést kaptam barátaimtól a kupára, nem volt más lehetőség mindhárman nekirugaszkodtunk a versenynek.
Már nagy izgalommal és hosszas készülődéssel vártuk az indulás napját. Szegény Flórát folyamatosan zaklattuk telefonon különféle kérdésekkel. Itt megjegyzem Flóra kedvesen és nagy türelemmel válaszolt minden kérdésünkre. Eljött a nap, hajnalban nekivágtunk a nagy kihívásnak.
Reggel 07.00 -kor megérkeztünk és miután a beígért kávéval és sport szelettel megleptük Flórát, a nevezés a szoba elfoglalása a bepakolás is megtörtént.
Péntek kötelező edzésnap volt ahol mindhárman részt vettünk. Mindegyikőnk más szektorba került így telefonon adtuk át egymásnak az infókat mit mivel hogyan kellene csinálni . Az idő jó volt a szél kicsit fújdogált de ez minket nem zavart ki is csíptünk pár keszeget. A meglepetés az északi parthoz mérten igen alacsony vízállás volt, mi nem ehhez voltunk szokva. A szomszédokat lesve néztük a különböző technikákat és próbáltunk alkalmazkodni.
Az edzést követően elfoglaltuk szállásunkat ahol a szomszédok számára különcöknek tűntünk az egyforma Tubertinis ruházatunkkal és a teraszon történő társasági életünkkel. Egy kis idő múlva azonban megtört a jég és igen barátságosan de óvatosan megkezdték az ismerkedést velünk. Az est folyamán olyan jól sikerült a barátkozás na meg a finomabbnál finomabb italok elfogyasztása / köszönet Németh Zolinak / hogy hajnali 2 óráig mulattuk az időt. Hát barátaim elmondhatom, hogy ilyen jól rég éreztem magam. Az etetőanyag keverésétől a botok felszereléséig a vödör formájától a színészet rejtelméig mindent átvettünk. Tátott szájjal hallgattuk Trokán Péter művész urat és Németh Balázs horgászmágust. Mi csak szerény történeteinkkel szórakoztattuk őket, remélve élvezik társaságunkat. Amikor az utolsó könnycseppet is kitörölte mindenki a szeméből a sok nevetéstől nyugovóra tértünk. Másnap szektorsorsolás és verseny. A helyzet változatlan volt a szél fújt a hullám szembe jött. Pár keszeg szektor 4 -11-11 helyekkel zártunk. A technika az ellesett volt, sodort gubancgátlás kis horog hosszú előke.
A délutánt társasági élettel folytattuk. A tegnapról megmaradt italkészleteket frissítettük és a hangulatot fokozva ismét szakmai beszélgetéssel, szereléssel kezdtünk. Estére tetőpontra hágott a hangulat , mindenki sztorizgatott egészen hajnali 1 óráig. Mi dőltünk utoljára ágyba de még hallottuk a szomszédok elcsukló nevetését szobáikból. Reggel ismét szektorhúzás aztán az új tapasztalatokkal verseny. A technika finomabb lett a szél viszont erősebb. A verseny végén 3-11-13 szektoreredményt értünk el. Ebédet követően kezdődött az eredményhirdetés. Aki részt vett a versenyen mindenki ajándékot kapott természetesen kiemelten az elől helyezettek. Mi a 74-65-15. helyen végeztünk az összesítésben. Peti így kupával feszíthetett nagy örömünkre a dobogó közelében. Sajnos a tombolán sorsolt harcsahorgászatról lemaradtunk a 66-os nyerő helyett 65-ös volt a számunk.
Végül elköszöntünk újonnan megismert barátainktól. Miután megbeszéltük, hogy jövőre ugyan itt ugyan így találkozunk, fáradtan de nagyon sok élménnyel és új barátokkal gazdagodva elindultunk haza.
Köszönjük a finom ételeket, italokat a szakmai és művészeti beszámolókat, köszönjük Flóra „néni” kedvességét. Jövőre veletek ugyanitt!
Üdvözlettel : Peti, Lackó, Laci a Balatonedericsi HE nevében”
